Az egyedi ékszerek, amellett, hogy fokozzák a viselőjük a figyelem középpontjában betöltött szerepét, státuszszimbólumként is szolgálhatnak. Ezen a tényen természetesen egyáltalán nem lehet csodálkozni – különösen az egyes darabok árának ismeretében. A női ékszerek egyik közkedvelt darabja az ujjunkat ékesítő csodaszép jegygyűrű.
A hölgyeket arról faggatva, melyik a kedvenc gyűrűjük, valószínűleg egyöntetűen azt válaszolják, hogy jegygyűrűjük. A női ékszerek közül vitathatatlanul ez az a típus, ami amellett, hogy szemet gyönyörködtető, hihetetlen erejű, mély érzéseket is hordoz magában.
A jegygyűrű történelme
De vajon mióta hordunk jegygyűrűt, és melyik volt az a kultúra, ahonnan eredeztethetjük az esküvői ékszerek e közkedvelt darabját? Már az interneten töltött néhány perces kutatással kiderül, hogy a gyűrű többezer éves eredettörténete az ókori Egyiptomba nyúlik vissza. Az akkor még igencsak gyerekcipőben járó csecsebecse papiruszból készült. Azonban az említett anyag a hétköznapi viselete során tanúsított roppant csekély strapabírósága miatt hamar jelenetős átalakuláson ment keresztül.
Az első papiruszból készített gyűrűket felváltották a jóval időállóbb bőrből készült társaik. Később, az idő múlásával és a technológia rohamléptékű fejlődésével megjelentek a csont, ezen belül pedig az elefántcsont jegygyűrűk.
A római birodalom felemelkedésével az összetartozás szimbóluma is tovább fejlődhetett, így adva helyet a masszív, immáron gravírozott vas női ékszereknek. A kereszténységnek és az azt követőknek is megvolt a saját elképzelésük a mátkagyűrűk sajátságos kivitelezésére, hiszen ők a gravírozás továbbgondolásaként meghitten összebújó gerlepárral, összefont kezekkel díszítették az ékszert.
A XIII. század radikális változást hozott a női ékszerek terén is. A vallás szóvivői, a nagyhatalmú egyházatyák gyakorta kifejezésre juttatták abbéli véleményüket, hogy a díszes mátkagyűrű barbár és pogány eredete nem illik bele az Istenfélő ember hétköznapjaiba, így a házasságkötés eszköze dísztelen, a lehető legegyszerűbb karikagyűrűvé degradálódott.
Természetesen az imént említett tendencia nem sokáig állt biztos lábakon, sőt, a királyok és egyéb főurak szerves életét képezve, a gyűrű visszatért, immáron díszesebben és ragyogóbban, mint valaha.
Manapság modern korunk szabad életvitelét képezve a női ékszerek, így a jegygyűrűk is teljes mértékben kielégítik az egyéni ízlésvilágot. Az általában aranyból és ezüstből készült darabokat ékesítheti bármilyen drágakő, de az sem ritka, ha azok dísztelenek maradnak. A stílusirányzatok szabadságának hála így mindenki azt a gyűrűt viselheti, ami a személyiségéhez a leginkább passzol, a lényeg, hogy a kiegészítőt mély, soha el nem múló, végtelen szerelem támogassa meg.