A kör az örökkévalóság szimbóluma szerte a világon. Talán éppen ezért is lett a véget nem érő szerelem jelképe az arany karikagyűrű. De honnan ered a szóban forgó ékszer viselete? Egyáltalán, kik voltak az elsők, akik karikagyűrűt adtak a kedvesüknek az összetartozás jeleként?
A karikagyűrű története
Nos, a tudósok egyetértenek abban, hogy a hagyomány gyökerei az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza. Természetesen nem a rabszolgák vagy a középosztály passziója volt a gyűrű-húzás: csakis a leggazdagabb, azaz a fáraó ajándékozhatta meg a szíve hölgyét a gyűrűvel, az örök szerelem jegyeként.
Az egyiptomi kultúrából a rómaiak is átvették a szép szokást, ám náluk a gyűrű sokkal inkább a birtoklás szimbóluma volt- a férj az értéktárgyaként kezelt feleségét „lepte meg” az ékszerrel. Az első jegygyűrűk nem voltak túlzottan strapabíróak, ugyanis kenderből készültek, így az emberek hamar más, masszívabb és időtállóbb alapanyag után néztek. Így jöttek létre az első vas-, illetve elefántcsont ujjra-valók, s majd csak Kr.u. 300-ban kezdték el az arany karikagyűrűk gyártását.
Fontos jelkép az arany karikagyűrű!
Az arany gyűrű olyan kör, amelynek nincs kezdete és vége: pont, mint a szerelemnek, amit szimbolizálnia kell. A hűség, a tisztelet és a szeretet soha el nem múló jelképe az ékszer. Kezdetben csak a hölgyek ujját ékesítette, majd valamikor az 1200-as években már a férfiak is előszeretettel viselték. Arról, hogy tulajdonképpen melyik kézen kell hordani, megoszlanak a vélemények, ám a legtöbben a bal kezet részesítik előnyben, azon belül is a gyűrűs ujjat. Magyarországon egyébként elterjedt szokás a jobb kéz gyűrűs ujján hordani az ékszert – közismert bibliai hiedelem ugyanis, hogy az ember „jobbik” oldala a jobb oldal.
Mi a helyzet manapság az arany karikagyűrűvel?
Viselik-e még egyáltalán? Nos, érdekes, hogy már a kishazánkban is egyre gyakrabban hagyják ki a ceremóniát az életükből azok a személyek, akik úgy döntenek, összekötik a sorsukat. Ugyanez igaz a gyűrűre is: nem sokan vállalják fel a szemmel látható „bizonyítékát” a kapcsolatuknak. Hogy ez rossz-e vagy a modernizáció kötelező velejárója, és el kell fogadni, döntse el mindenki saját maga.
Mielőtt elhamarkodott döntést hoznánk, jusson az is az eszünkbe, hogy sokan gyűrűvel az ujjukon követnek el hűtlenséget, míg olyan szerelmes szívek is akadnak szép számmal, akik soha nem törvényesítik az együvé tartozásukat, mégis tisztelik és szeretik a párjukat, míg élnek. Az biztos, hogyha mindkét fél komolyan gondolja a házassági esküt, akkor valóban az örök szerelmet szimbolizálja a szóban forgó ékszer.