drágakő

Hadd kezdjük legújabb cikkünket egy kérdéssel: Ön hisz a végzetben? A tapasztalat azt mutatja, manapság a modern gondolkodású, folyton rohanó, stresszben élő ember cinikus mosolyra húzza a száját, ha a végzet vagy a balsors kerül szóba – ám ez nem volt mindig így. Elég csak egy kicsit elmerülni a régi korok történelmében, hogy rájöjjünk az őseink elképesztő erőt tulajdonítottak az előre elrendeltségnek, a szerencsének.

Ezek az egykor élt emberek hittek a sorsban, félték az ismeretlen erőket. Egyes tárgyaktól pedig csodatévő hatalmat reméltek, míg másoktól valósággal rettegtek, hiszen meg voltak győződve azok átkozott voltáról. Mi természetesen ez utóbbiakkal fogunk foglalkozni, és ezen belül is az elátkozottnak vélt drágakövekkel.

Szögezzük le rögtön az elején!

A szóban forgó legendák nem a köznép, vagy a szegényebb sorban élők között született – hogy is lehetne így, hisz drágakövekről van szó, azok pedig köztudottan nem a szegény nép fiának a privilégiumai. Három részes cikkünkben magas rangú nemesekről, sőt, királyokról és királynőkről lesz szó, akik elmondhatták magukról, a csodásnak hitt, ragyogó és méregdrága drágakövek átka rájuk is lecsapott. Kezdjük a listánkat az egyik legérdekesebb történettel, a 250 millió dollárt érő Hope Diamond-dal, azaz a Remény Gyémánttal.drágakő

 

Spoiler alert: bár a gyémánt neve igazán kecsegető, ne higgyünk az ígéretes „remény” elnevezésben. Ha lehet hinni a legendáknak, a kő több uralkodó brutális halálát okozta. A legenda úgy tartja, a szóban forgó csodás szépségű drágakő az 1600-as évek közepén került Indiából Európába – nem is akárhogy! Egyesek tudni vélik ugyanis, hogy egy roppant meggondolatlan indiai pap lopta azt el az egyik kegyetlen istenség, Ráma Szita szobrának a homlokáról. Persze a társai rájöttek a bűntettre, a papot pedig súlyos kínzással „jutalmazták”, aminek a következtében szerzetes az életét vesztette. Így került a balsorsú kő egy európai kereskedőhöz a drágakő, onnan pedig XIV. Lajos francia uralkodó birtokába.

A Napkirálynak is nevezett férfiú híresen szerette a szép drágaköveket, így érthető, ha a Remény Gyémánt is azonnal felkeltette az érdeklődését. Sajnos azonban a gyémánt gonosz ereje ismét működésbe lépett: a kereskedőt, aki Indiából csempészte azt ki, az egyik útja során a rátámadó vadkutyák tépték szét. A Napkirály legendás birodalma meggyengült, a drágakő következő tulajdonosa pedig, Marie Antoinette a fejét vesztette.

A drágakő folytatta útját

A következő évek mindent felperzselő jelensége, a francia forradalom hektikus időszaka alatt a Remény Gyémántnak nyoma veszett. Csak az 1800-as években bukkant fel ismét, Henry Hope ékszerész birtokában.

drágakő

A drágakő egyébként róla kapta a nevét, ám mégsem hozott szerencsét az új tulajdonosának: Mr. Hope ugyanis csúnya adósságot halmozott fel, amibe végül bele is rokkant. A következő tulajdonos, Edward McLean a feleségének ajándékozta az immáron csodás foglalatban pompázó gyémántot, aki azt állította, olyan szerencsés csillagzat alatt született, amely semlegesíti a gyémánt átkát.

Nem volt igaza. A hölgy néhány éven belül elveszítette az édesanyját és a két gyermekét is, ám még mindig nem hitte el, hogy e szörnyű esetek kapcsolatban lennének a káprázatos darabbal, a kedvenc nyakékével. Sajnos a következő időszak eseményei rácáfoltak a megingathatatlannak vélt hitében. A házaspár adósságot halmozott fel, a férjével elhidegültek egymástól, aki megbolondult, és élete végéig elmegyógyintézetben kényszerült tengetni a napjait. A gyémánt átka újra lecsapott volna? Nos, az említett információk ismeretében nem merünk semmi biztosat kijelenteni.