Sancy kristály

A szebbik nem képviselői ösztönösen vonzódnak a szép és értékes ékszerekhez. Vannak azonban olyan káprázatos szépségű, méregdrága csecsebecsék, amelyeknek még a legmerészebb hölgy sem merne a birtokosa lenni. Az elátkozott drágakövekről van szó, amelyek története világszerte kelt jóeső borzongást a nők körében. Az olvasóink korábban már megismerkedhettek néhány legendás drágakővel, amelyek balszerencsét, tragikus véget hoztak annak fejére, aki elég bátor volt azokat ékszerként viselni.

Mai befejező részünk első drágaköve a Sancy kristálySancy kristály

Az elmúlt évszázadok viharaiban a szóban forgó gyönyörű, körte alakú kőről is számos érdekes hiedelem terjedt el. A legenda úgy tartja, bárki is teszi a kőre a kezét, hamarosan szörnyű véget fog érni. Mások viszont úgy tartják, azoknak a tisztalelkű, nemes személyeknek, akik becsületes úton jutottak a Sancy kristályhoz, a sors hosszú, boldog, jólétben gazdag életet ad ajándékul.

A kő eredetét homály fedi, azt viszont tudjuk, hogy valamikor a 14. század folyamán került Európába. A kristály rengeteg francia és angol uralkodó tulajdonát képezte, szerencsét viszont egyikre sem hozott a gazdái közül. I. Károly, Anglia és Skócia egykori királya például szörnyű halált halt, amint megkapta a követ: a szóban forgó úriembert lefejezték. Nem járt egyébként sokkal jobban az a küldönc sem, akit a drágakővel IV. Henrik uralkodóhoz küldtek.

A szerencsétlen férfit az út során rablótámadás érte, s ő, hogy megóvja a gyémántot az útonállóktól, lenyelte azt. A végzetét persze nem kerülhette el, ám a drágakő így ma is elérhető a kíváncsi szemeknek – ha szívesen megtekintenénk ezt a hírhedt csecsebecsét a francia Louvre-ban kell látogatnunk.

Apropó, LouvreRegent gyémánt

Ha már meglátogatjuk e méltán patinás helyet, érdemes megtekinteni a listánkon szereplő utolsó „félelmetes”, elátkozott követ, a Regent gyémántot is. A gyémánt története izgalmas és véres kalandoktól hemzseg. Az 1700-as években Indiában bányászták, de az egyik rabszolgát olyannyira elvarázsolt, hogy az nem bírt ellenállni a drágakő vonzásának, így ellopta azt. Mivel a férfi tudta, a kő rengeteget ér, úgy döntött, eladja azt az egyik angol hajóskapitánnyal szövetkezve.

Az angolnak persze más tervei voltak, és magának akarta az értékes gyémántot. Ezért vízbe folytatta a szerencsétlen rabszolgát, akinek még volt annyi ideje, hogy szörnyű átkot mondjon a Regent kő fölött, mielőtt kilehelte volna a lelkét.

Mondanunk sem kell, az átok megfogant. A gyémánt kalandos útján számtalanszor cserélt gazdát, mígnem végül eljutott a világ egyik, ha nem a legnagyobb hadvezéréhez, Napóleonhoz. A hadfit megbabonázta a kő szépsége, így belekovácsoltatta azt a kardjába. S míg Napóleon végzetét nem a Regent gyémánt okozta, azon érdemes elgondolkodni, hogy a kardot ékesítve a drágakő közvetve hány és hány életet ontott ki.