arany fülbevaló

A tökéletes szépség elérésének és megélésének a vágya egyidős az emberiséggel. A történelem során a különböző kultúrák formai és kivitelezésbeli különbségekkel ugyan, de lényegében egyformán képzelték el, mit tartanak esztétikusnak és vonzónak. Őseink képzetében a szépség és a gazdagság összeforrt fogalmak voltak, az ékszerek pedig tökéletes eszközei annak, hogy e két jelenséget a végletekig fokozhassák. Az ékszerek – legyen szó nyakékekről, füldíszekről, gyűrűkről vagy karkötőkről – szavak nélkül is rengeteget meséltek a viselőikről, annak anyagi helyzetéről már az ókori Egyiptomban is. Az aranyból készített ékszerek roppant gazdagságról árulkodtak, és ez fordítva is igaz: az egyszerűbb anyagokból készített díszek, mint például a csont vagy a kő, egyszerű, hétköznapi ember tulajdonait képezték.

Jelen cikkünkben az ékszerek történetével fogunk foglalkozni, ezen belül a manapság is hihetetlen népszerűségnek örvendő arany fülbevaló múltját vesézzük ki. Nos, ahogy már említettük, az arany fülbevaló is, csakúgy, mint az igényesen kialakított ékszerek legtöbbje, Egyiptomból indult el hódító útjára a világban. Az igazán díszes, drágakövekkel díszített arany fülbevalókat csak a valóban tehetősek engedhették meg maguknak- a fáraók és családtagjaik. Persze a nemesemberek és a királyi főtanácsosok sem pőrén, minden dísz híján tengették a mindennapjaikat, de az igazán káprázatos darabok az uralkodó család tagjainak a fülcimpáját ékesítették. Ez egyébként nem véletlen, és nem csupán az anyagi javak meglétén múlott: az egyiptomiak szemében az arany, így az arany fülbevaló is vallási szimbólum volt, ugyanis a kultuszuk főistenét, Rét, a Napistent jelképezte a szóban forgó kiegészítő.

A Nílus-vidéki hivalkodás ellentéteként Görögországban a hölgyeknek készített arany fülbevalók sokkal inkább a kecses, lágy, elegáns esztétikum jegyében születettek meg. A görögök rendhagyó módon üveggel is díszítették a szóban forgó csecsebecsét, létrehozva ezáltal azt a különlegesen egzotikus, egyedi kiegészítőt, amelyről azonnal látja a hozzáértő szem, hol és mikor szültetett. Nem így a rómaiak! A Nagy Római Birodalom és a császárság kora a mindent betöltő pompáról, a végtelen, buja orgiákról, a dorbézolásról és a pazarlásról (is) szólt – miért maradna kivétel tehát az arany fülbevalók kivitelezése e felsorolásból? A rómaiaknál egyébként az sem ment ritkaságszámba, ha egy-egy nagyobb ház a rabszolgáit is „kiöltöztette” a szóban forgó ékszerekkel, jelezvén a nem csekély anyagi javakat és rangot, amit az adott család a magáénak tudhatott. A középkorban viszont teljesen átalakult a kép, ami a szép és igényes kialakítású arany fülbevalót jellemezte. A reneszánsz és a barokk stílus az ékszerkészítésre is alaposan rányomta a bélyegét, így sorra kerültek ki a mesterek kezei alól a káprázatos füldíszek, amelyekre a roppant túldíszítettség és a hivalkodó formai megoldások voltak a jellemzők. Az arany fülbevaló története a reformáció megjelenése után alakult át drasztikusan, hiszen az emberek inkább a letisztult és az egyszerű formák felé fordultak szívesebben. Holt tart ma az arany fülbevaló története? Nos, a modern korunkra jellemző, mindent felölelő szabadság szele az ékszerek e típusát sem „kímélte”, így adva teret a legelképesztőbb, bravúros kivitelezési módoknak- a hölgyek nagy örömére.