A tökéletes szépség elérésének és megélésének a vágya egyidős az emberiséggel. A történelem során a különböző kultúrák formai és kivitelezésbeli különbségekkel ugyan, de lényegében egyformán képzelték el, mit tartanak esztétikusnak és vonzónak.
Őseink képzetében a szépség és a gazdagság összeforrt fogalmak voltak, az ékszerek pedig tökéletes eszközei annak, hogy e két jelenséget a végletekig fokozhassák. Az ékszerek – legyen szó nyakékekről, füldíszekről, gyűrűkről vagy karkötőkről – szavak nélkül is rengeteget meséltek a viselőikről. Árulkodtak annak anyagi helyzetéről, már az ókori Egyiptomban is.
Az aranyból készített ékszerek roppant gazdagságról árulkodtak. Ez természetesen fordítva is igaz volt. Az egyszerűbb anyagokból készített díszek, mint például a csont vagy a kő, egyszerű, hétköznapi ember tulajdonait képezték.
Jelen cikkünkben az ékszerek történetével fogunk foglalkozni, ezen belül a manapság is hihetetlen népszerűségnek örvendő arany fülbevaló múltját vesézzük ki.
Hol bukkant fel először ez a képrázatos ékszer?
Nos, ahogy már említettük, az arany fülbevaló is, csakúgy, mint az igényesen kialakított ékszerek legtöbbje, Egyiptomból indult el hódító útjára a világban. Az igazán díszes, drágakövekkel díszített arany fülbevalókat csak a valóban tehetősek engedhették meg maguknak – a fáraók és családtagjaik. Persze a nemesemberek és a királyi főtanácsosok sem pőrén, minden dísz híján tengették a mindennapjaikat. Azonban az igazán káprázatos darabok az uralkodó család tagjainak a fülcimpáját ékesítették. Ez egyébként nem véletlen és nem csupán az anyagi javak meglétén múlott. Az egyiptomiak szemében az arany, így az arany fülbevaló is vallási szimbólum volt, ugyanis a kultuszuk főistenét, Rét, a Napistent jelképezte a szóban forgó kiegészítő.
A Nílus-vidéki hivalkodás ellentéteként Görögországban a hölgyeknek készített arany fülbevalók sokkal inkább a kecses, lágy, elegáns esztétikum jegyében születettek meg. A görögök rendhagyó módon üveggel is díszítették a szóban forgó csecsebecsét, létrehozva ezáltal azt a különlegesen egzotikus, egyedi kiegészítőt, amelyről azonnal látja a hozzáértő szem, hol és mikor szültetett.
Nem így a rómaiak! A Nagy Római Birodalom és a császárság kora a mindent betöltő pompáról, a végtelen, buja orgiákról, a dorbézolásról és a pazarlásról (is) szólt. Miért maradna kivétel tehát az arany fülbevalók kivitelezése e felsorolásból? A rómaiaknál egyébként az sem ment ritkaságszámba, ha egy-egy nagyobb ház a rabszolgáit is „kiöltöztette” a szóban forgó ékszerekkel, ezzel jelezvén a nem csekély anyagi javakat és rangot, amit az adott család a magáénak tudhatott.
A különböző korokban változtak a stílusjegyek is
A középkorban viszont teljesen átalakult a kép, ami a szép és igényes kialakítású arany fülbevalót jellemezte. A reneszánsz és a barokk stílus az ékszerkészítésre is alaposan rányomta a bélyegét. Sorra kerültek ki a mesterek kezei alól a káprázatos füldíszek, amelyekre a roppant túldíszítettség és a hivalkodó formai megoldások voltak a jellemzők.
Az arany fülbevaló története a reformáció megjelenése után alakult át drasztikusan. Az emberek egyre inkább a letisztult és az egyszerű formák felé fordultak szívesebben.
Holt tart ma az arany fülbevaló története?
Nos, a modern korunkra jellemző, mindent felölelő szabadság szele az ékszerek e típusát sem „kímélte”. A változás teret adott a legelképesztőbb, bravúros kivitelezési módoknak – a hölgyek legnagyobb örömére.